Térdprobléma SMR kezelése – élménybeszámoló


A tegnapi SMR résztvevőit megkértem, írjanak a tapasztalataikról. Sándor Szabolcs testvérével, Péterrel együtt Somogy megyéből érkeztek. Pétert a Zalaegerszegen, Tóbiás “Beast” Mátyás RKC barátommal együtt megtartott Kettlebell – SMR Utazó Cirkusz alkalmával ismertem meg. Szabolcs jelezte a képzés elején, hogy térdproblémájából adódóan nem tud a sarkára ülni, ami akadályozza bizonyos mozgásokban – pl. guggolás. A kurzus során viszont “megtört a jég”, a javulás nagyon látványos volt. Megjegyzem… kb. 20 perces hengerelés után. Nem is olyan rossz, igaz!?

Alább Szabolcs levelét olvashatjátok… Szabolcs, ezúton is köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad a tapasztalataidat! Jó gurulást! 🙂

“Szia Feri!
Nagyon szívesen írok pár sort tegnapról, mert sok kellemes élménnyel lettem gazdagabb. Akárhogy is harcoltál ez ellen. 🙂

Amellett hogy sok új dolgot tanultam az izmokról, sikerült szakszerűen átmasszírozni az egész testemet. Pár gyakorlat igazán megmosolyogtató, főleg, ha húsz ember csinálja egyszerre, miközben fájdalmas arcot vág. De megéri mosolyogni, és hengerezni. És hogy miért csodálkoztam már 20 perc után, mikor egyszer áthengereztük a láb összes izmát?

A következők miatt: szeptemberben egy sportsérülés (foci) következtében a térdemben lévő porc elszakadt, (nem porcleválás, porcszakadás, ami nem egy gyógyíthatatlan dolog, de a műtéti beavatkozás elkerülhetetlen volt) így novemberben megműtöttek, megreszelgették, amit meg kellett.

Fokozatos tornáztatás, regeneráció után folytattam a nyáron elkezdett kettlebelles edzéseket (szinte csak lendítés),ami szintén segített a fokozatos felépülésben. Azonban voltak kisebb fájdalmaim (a doki szerint ez normális is lenne tavaszig), de mégis napról-napra szerettem volna ha egyre jobban hajlik a lábam.

Már január közepén eljutottam arra a pontra, hogy majdnem rá tudtam ülni a sarkamra (seiza pozícióban), de hiányzott 3-4 centiméter. És ez a táv nem is csökkent, mert ha jobban rátettem a súlyom, iszonyú fájdalmat éreztem a térdem szinte minden pontján. Az izmaim nem fájtak, mint kiderült, onnan eredt a probléma. Ha kiszámoljuk, több hónap eltelt a sérülés, a műtét miatt, így hónapokig leguggolni sem tudtam. Nyilván ez az izmoknak nem a legjobb, és ebből a pozícióból kinyújtani őket csupán nyújtásokkal képtelenség, hogy az izomrostok is egyben maradjanak. Ezt elmondtam Ferinek már a képzés elején, pár szóban.

Nos miután egyszer áthengereztem a lábaimat (a comb-részeinél nyögtem párat), gondoltam kipróbálom mit tudok, és feltérdeltem, és legnagyobb örömömre, újra összeért a sarkam az ülőgumómmal. Az utóbbi hónap erőlködését nézve, ez pedig nagy dolog. És belegondolva abba, hogy ez a henger, és szakszerű használata nem csak a regenerációt gyorsítja, hanem jelentősen csökkenti a sérülések veszélyeit, egyrészt sajnálom hogy nem 12 évesen találkoztam vele, de másrészt még jobban örülök, hisz most megismerhettem.

Meglepő, hogy a sportolók többsége (akármilyen szinten) nem ezen gurul ide-oda nap mint nap, na meg az is hogy például a téli felkészülési időben minek futnak a poros tornatermekben ahelyett, hogy vasgolyókat lengetnének. De talán egyre többen nyitottabbak lesznek ezekre a dolgokra, és akkor nem mennek kárba a tehetségek tizenévesen, nem lesz annyi mozgásszervi betegség, a mókusoknak is több mogyoró jutna, vagyis a kék szivacshenger szebbé teszi a világot. 🙂  Csak ajánlani tudom mindenkinek akinek fontos a mozgás és az egészség.

Köszönettel: Sándor Szabolcs

Advertisements
Explore posts in the same categories: Esettanulmányok, SMR System

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: